News & Blog

Frame Relay hálózat tervezése

News & Blog

Egy Frame Relay hálózat kialakításakor a DLCI és az IP címzésen kívül, az LMI típusát és a Frame Relay begyazást kell megterveznünk. Ebben a cikkben ezeket vesszük sorra.

Ha még nem olvastad, olvasd el ezt a bejegyzést is: Frame Relay kapcsoló konfigurálása


2. rétegbeli (DLCI) címzés megtervezése

Noha a virtuális áramköröket azonosító DLCI címeket általában a szolgáltató bocsájtja a rendelkezésünkre, tisztában kell lennünk azok logikus kialakításával.

A Frame Relay hálózatokban általában gondot okoz az, hogy nehezen szokunk hozzá, címe nem az eszközöknek, hanem az azokat összekötő virtuális áramköröknek van, ráadásul ezeket a címeket az eszközökön lokálisan kell értelmezni. A globális DLCI címekkel ez a gond könnyen orvosolható.

Ahogyan a Frame Relay alapok cikkben olvashattuk, a Frame Realy hálózatokban a virtuális áramköröket címezhetjük meg az ún. DLCI (Data Link Connection Identifier) címekkel. Az adatok közben a forrás és a cél eszköz (DCE, forgalomirányító) között haladnak, amelyeket a 2. rétegben nem azonosítottunk. A globális DLCI-k bevezetésével nagyon hasonló címzési logikát alakíthatunk ki ahhoz, amelyet a LAN-ok esetében láttunk, ahol is a kommunikáló eszközöket 2. rétegben a MAC címeikkel azonosítottunk.

Ez a módszer akkor a leghatásosabb, ha mi magunknak kell megterveznünk a Frame Relay hálózatot is, tehát nem készen kapjuk a virtuális áramköröket azonosító DLCI címeket.

A tervezés első lépésében minden forgalomirányítóhoz hozzárendelünk egy egyedi globális DLCI-t, ahogyan ezt a következő ábra mutatja:

frame relay 1

A globális DLCI-ket ezután a forgalomirányítók azonosítóiként (címeiként) használhatjuk. Saját szavainkkal így írhatnánk le az egyes forgalomirányítók szemszögéből a kommunikációt:

R1: Ha az R2-nek akarok adatot küldeni, akkor a célcímem a 50-es DLCI lesz.

R1: Ha az R3-nak akarok adatot küldeni, akkor a célcímem a 60-as DLCI lesz.

R2: Ha az R1-nek akarok adatot küldeni, akkor a célcímem a 40-es DLCI lesz.

R3: Ha az R1-nek akarok adatot küldeni, akkor a célcímem a 40-es DLCI lesz.

Ez gyakorlatilag megegyezik azzal, amikor a LAN-okban a cél forgalomirányítót a MAC címükkel azonosítottuk.

Innen már csak egyetlen lépés a lokális DLCI-k használata. Az elérendő forgalomirányító globális DLCI címével azonosítjuk lokálisan a forrás forgalomirányítóból kiinduló virtuális áramkört. A következő ábrák ezt a folyamatot mutatják.

R2 és R3 R1 globális DLCI címéval azonosítják az R1-hez vezető PVC-ket:

 frame=

Míg R1 az R2-höz és R3-hoz vezető PVC-ket azok globális DLCI címeivel azonosítja:

frame relay 4

 Végeredményben a lokális DLCI-vel megcímzett topológia:

frame relay 2

Ne feledjük el! A globális DLCI-knek csak a tervezés során van szerepük, a konfigurációban semmilyen módon nem jelennek meg. A Frame Relay konfigurációban csak a lokális DLCI-ket használjuk.

3. rétegbeli (IP) címzés megtervezése

A 3. rétegbeli csomagok átviteléhez a következő kérdéseket kell megválaszolnunk:

  • Hogyan választunk IP címet a Frame Relay interfészeknek?
  • Hogyan kezeli az üzenetszórásokat?

A Cisco 3 féle módot definiál a Frame Relay megvalósításában arra, hogyan lehet egy Frame Relay interfészhez alhálózatot és IP címet rendelni:

  1. Egyetlen alhálózat tartalmaz minden Frame Relay DTE-t.
  2. Virtuális áramkörönként egy alhálózat van.
  3. Ez előző kettő kombinációja.

A háromféle módhoz tartozó topológiák álljanak most is, a hozzájuk tartozó konfigurációt a következő cikkekben tárgyaljuk.

Egyetlen alhálózat tartalmaz minden Frame Relay DTE-t

frame relay 5

Virtuális áramkörönként egy alhálózat van

frame relay 6

Az előző kettő kombinációja

frame relay 7

Az LMI típusának kiválasztása

Ahogyan a korábbiakban már olvashattuk, az LMI a DTE (forgalomirányító) és a DCE (Frame Relay kapcsoló) közötti hozzáférési összeköttetésen használt protokoll. Olyan információkat közvetít, mint az ébrentartási (keepalive) üzenetek, és az egyes virtuális áramkörök címe és állapota. Háromféle megvalósítása létezik, az ansi, a cisco és a q933a. Interfész szinten kell beállítanunk a frame-relay lmi-type paranccsal.

R1(config-if)#frame-relay lmi-type ansi
R1(config-if)#frame-relay lmi-type cisco
R1(config-if)#frame-relay lmi-type q933a

Az IOS 11.2-től kezdve a forgalomirányító automatikusan beállítja arra, amelyik a Frame Relay kapcsolón van konfigurálva, melyet pedig szinte mindig a szolgáltató határoz meg. Laborkörülmények között természetesen mi magunk választhatunk ki egyet, csupán arra kell ügyelnünk, hogy a DTE és a DCE eszközön ugyanazt, különben nem alakul ki 2. rétegbeli kapcsolat közöttük. A virtuális áramkör két végén található DTE-DCE eszközök között nem kell megegyeznie a beállított LMI típusnak, tehát lehetőségünk van az egyik végén például cisco, a másik végén meg például q933-at beállítani.

frame relay 8

Amennyiben szükséges, az ébrenléti üzenetek gyakoriságát is konfigurálhatjuk a frame-relay keepalive interfész paranccsal, mely után másodpercben kell megadni az intervallumot. (Alapértelmezetten 10 másodpercenként küldi.)

R1(config-if)#frame-relay keepalive 5

Nagyon fontos, hogy az LMI típusa független a virtuális áramkörtől, az interfészhez van rendelve. Tehát annak nincsen értelme, hogy egy interfészből kiinduló virtuális áramkörök különböző LMI típust használjanak!

A Frame Relay beágyazás típusának kiválasztása

Két DTE eszköz egymással a Frame Relay hálózatban Frame Relay keretekkel kommunikál a virtuális áramkörökön keresztül. Ezeket a kereteket kétféle szabvány szerint lehet előállítani: Az elsőt a Cisco definiálta (ez az alapértelmezett), a másik a nem Cisco eszközök számára létrehozott Multiprotocol Interconnect over Frame Relay (ietf) protokoll. Egy adott virtuális áramkör két végén azonos Frame Relay beágyazás típust kell kiválasztanunk (Hiszen ha a két oldal nem azonos módon értelmezné a Frame Relay kereteket, nem tudnának egymással kommunikálni.), de egy interfészből kiinduló virtuális áramkörök már használhatnak különböző típusú beágyazásokat.

frame relay 9

A Frame Relay keretek beágyazása csak a DTE eszközökön múlik, a Frame Relay kapcsolóktól független, és alapértelmezetten cisco típusú. Amennyiben egy interfészből kiinduló valamennyi virtuális áramkörön ugyanazt a Frame Relay beágyazást akarjuk használni, akkor a beágyazás típusát az encapsulation parancsban adjuk meg:

R1(config-if)#encapsulation-frame relay ietf

Amennyiben virtuális áramkörönként más-más beágyazást akarunk előírni (a fenti ábrának megfelelően), a frame-relay interface-dlci parancshoz fűzzük a típust:

R1(config-if)#frame-relay interface-dlci 23 cisco
R1(config-if)#frame-relay interface-dlci 36 ietf

Ha az IOS nem engedi meg ezt a formát, akkor az frame-relay map parancsban adhatjuk meg:

R1(config-if)#frame-relay map ip 10.0.0.2 23 cisco
R1(config-if)#frame-relay map ip 10.0.0.3 36 ietf

A cisco kulcsszó persze elhagyható, hiszen az az alapértelmezett.

Most, hogy sorra vettük, egy Frame Relay hálózat  tervezésekor mit kell átgondolnunk, térjünk át az egyes IP címzési kategóriák konfigurálására a következő cikkekben.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük